Tenderlap.hu - Utazás - Horvátország

Hasznos információk
Dubrovnik (Raguza), Horvátország

Lakosság: 44 ezer fő
Távolság Budapesttől: 945 km (Zágrábon keresztül), 860 km (Szarajevón és Mostaron keresztül)
Távolság Kotortól (Montenegró): 87 km
Távolság Rijekától: 543 km

„Ha látni akarod a földi paradicsomot, gyere el Dubrovnikba”

George Bernard Shaw, Nobel-díjjas ír író.

Dubrovnik az „Adria királynője”, a város az UNESCO Világörökség része. Dubrovnik a horvát tengerpart legfestőibb műemlékegyüttese és az egyik legvonzóbb turista látványossága. A város Dalmácia déli részén, a 412 méteres Srdj-hegy lábánál fekszik. A VII. században a mai Dubrovnik tenger felé néző sziklatarja görög és római halászok által lakott kis sziget volt, amelyet egy tengerág választott el a szárazföldtől. Ide menekültek a mai Cavtat helyén állt görög kolónia, Epidaurum lakói az avarok elől. A IX. századra a Ragusinum nevet viselő település annyira megerősödött, hogy folyamatosan állta az Adriára betörő szaracén flotta ostromát. Ragusinum később Bizánc fennhatósága alá került és a XI. századtól fő törekvése az volt, hogy megvédje magát a mohó Velencétől. Eközben egybeolvadt a szirtekről terjeszkedő görög-római település – amelynek neve Laus volt -, valamint a Srdj lejtőjéről elterülő szláv település, Dubrava (magyarul „liget”) és alakult ki Dubrovnik. A város védőszentje Szent Balázs, akinek szobrai az egész városban láthatóak.

Dubrovnik a XII. században már élénk kereskedelmet folytatott a Balkán-félsziget államaival. Amikor a szerb királyoktól pénzért megvásárolta a környező földeket megkezdődött a város fellendülése, élénk kapcsolatok alakultak ki Anconával, Pisával és Barival is. 1204-ben amikor a IV. keresztes háború hadai elfoglalták Konstantinápolyt, Bizánc már nem tudott védelmet nyújtani Dubrovniknak és a város elismerte Velence fennhatóságát. 1272-ben alapították a raguzai kancelláriát, amelynek irattára 1808-ig megőrizte a patrícius városállam okmánytárát. A XIV. században Dubrovnik megszerezte a Lastovo-szigetet és a Peljesac-félszigetet. I. (Nagy) Lajos magyar király Velence felett aratott győzelme, egy időre megrendítette az olasz állam adriai hatlamát és ez elég volt ahhoz, hogy Raguza függetlenítse magát. Igaz ekkor a város évi 500 dukát adót fizetett a magyar királyoknak – a távolság miatt is csak néveleges – fennhatóságuk elismeréseképpen. Magyarország és Dubrovnik kapcsolata a mohácsi vészig, 1526-ig tartott. 1440-től Raguza az oszmán birodalom fennhatóságát is elismerte, de évi 12.500 dukát fejében megváltotta a szárazföldi és tengeri kereskedelmi szabadságát. Ekkoriban az állampénztárnak még arra is telt, hogy a török közelsége miatt kiépítette a mai is fennálló hatalmas erődöket. Dubrovnik nem csak a védelemről, hanem a polgárairól is gondoskodott. A XIII. századtól már gyógyszertár, kórház, agg menhely, lelencház és városi vízvezeték is volt. 1527-ben azonban pestis pusztította a várost 20 ezer áldozattal.

A XVII. században egy földrengés romba döntötte Dubrovnikot, körülbelül 4-5ezer polgára meghalt. A földrengés után újjáépült a város, de belső viszályoknak is köszönhetően hatalmát elvesztette, 1797-ben Velence is elbukott, de ez kevés örömöt okozhatott a dubrovnikiaknak, mert 1806-ban megjelentek Napóleon csapatai. Raguza még két évig megőrizte államiságát, de 1808-ban a franciák feloszlatták a köztársaságot, és az illír tartományok része lett. Napóleon bukása után Ausztria kaparintotta meg a Bécsi Kongresszuson, 1815-ben. Az első világháború után a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től Jugoszlávia része volt. 1941-ben olasz, majd német megszállás alá került a város. Dubrovnik nagyon sokat szenvedett a horvát függetlenségi háborúban is. 1991 októberétől 1992 májusáig ostromolták a várost a szerb és montenegrói csapatok, akik a város műemlékeit sem kímélték. A városban körülbelül 150 civil esett áldozatul az ostromnak. A háború után a megrongálódott épületeket az UNESCO segítségével állították helyre.

Dubrovnik három városrészből áll: Gruz, Pile és Ploce. A Pile tér és a Polce tér között terül el a várfalakkal körbevett óváros, a XVI. századi hangulatú Raguza. A falakon belül csak gyalogosan lehet közlekedni. A dubrovniki Pile tér a város idegenforgalmi központja.

Raguza falövezetét észak-nyugaton a Pile-kapu nyitja meg. Ennek két sarokbástyája a tenger fölé emelkedő XIV. századi Fort okar és a hegyoldal felé tekintő szintén XIV. századi Fort Minceta. A X. századi Pile-toronyhoz a dubrovniki Milicevic mérnök által 1471-emelt háromívű kőhídon lehet eljutni. A Milicevic téren található az Onofrijeva cesma (Onofrio kútja), amit Onofrio della Cava nápolyi mesterember nevét viseli. A kutat ő építette 1438-ban. A kút mögött található az 1290-ben épített Szent Klára-kolostor. A Milicevic tér bal oldalán található a Sv. Spas-templom, amely szinte a ferences rendi kolostorhoz simul, 1520-ban építette Andrjic mester a földrengés elmúlására. A templom oltárán látható az urbinói Pietro Antoni, az 1528-ban készült „Mária mennybevitele” műve. A ferences rendi kolostor szószéke a XV. századból való, a templom kőpadozata alatt dubrovniki patrícius családok sírjai vannak.

További fontos látnivalók: a majdnem 700 éves patika, a legrégebbi (XI. századi) dubrovniki templom a Sigurata-templom, a városi kikötő és a halpiac. Dubrovnik kifogyhatatlan az érdekességekből: A domonkosok rendházában őrzik Szent István relikviáit (állkapcsa, fogakkal, ezüst foglalatban) a székesegyház pedig Tiziano képei láthatóak.

Dubrovnik mellett található a világ legrégibb arborétuma a Tistenoi arborétum, melyet 1492 előtt alapítottak. Híres a Dubrovniki Nyári Fesztivál is. Egy horvátroszági nyaralás kihagyhatatlan élményét nyújtja Dubrovnik.