Tenderlap.hu - Utazás - Görögország

Hasznos információk
Rodosz, Görögország

Rodosz görög szigetvilág fő szigete a Kelet-Égei-tengeren. Az 1.398 km²-es szigeten körülbelül 125.000 lakos található, amiből körülbelül a fele Rodosz városában, amely a sziget északi részének fővárosa és turisztikai központja.

Rodosz a szigetekben gazdag Égei-tengerben fekszik. A sziget központja, amely 78 km hosszú és 35 km széles Athéntól körülbelül 430 km-re fekszik. A sziget belső tájegységei hegyekkel tarkítottak, a legmagasabb pontja pedig az Attaviros (1.215 m). A sziget északi és déli része meglehetősen sík.

Évi több mint 3.000-es napsütéses napjával Rodosz Európa legnaposabb régiója. Május közepétől Szeptember közepéig alig lehet esőre számítani. Júliusban és Augusztusban a 40 fokos hőmérséklet a belső tájegységeken sem ritka. A tengeri szél a nyugati partvidéken 28 fokra lehűti ugyan a levegőt, de a keltei partvidéken mégis 35-40 fok. Éjszakánként a hőmérséklet 23-30 fokra csökken. A vízhőmérséklet augusztusban eléri a körülbelül 27 fokot. Január és február a hideg hónapok. Ilyenkor a hőmérséklet napközben 12 és 18 fok között van.

A régi időkben a főníciaiak uralkodtak rajta, akik Lindosz, Ialüszosz és Kameirosz városokat alapították. A Kr. e.I. évezred elején szorították ki őket a görögök, főképpen a dórok. A rodoszi városok ezután egyesülve szövetséget, úgynevezett hexapoliszt alkottak. A sziget hatalma ezután gyorsan növekedett és különböző gyarmatokat alapított. Hatalmát növelte az is, hogy a három régi város miletoszi Hippodamosz műépítő tervei szerint i. e. 408-ban a sziget északkeleti végében egy új, a sziget nevét viselő várost alapított. Nagy Sándor makedón uralom alá hajtotta, de az ő halálával Rodosz függetlenítette magát. Később, i. e. 305-304-ig, egy éven át állott ellene Demetriusnak és azután első rangú tengeri és kereskedelmi hatalommá vált. Tengerészeti törvényeit az egész Földközi-tengeren elfogadták és érvényüket később a rómaiak is elismerték. Művészet és tudomány virágzottak rajta, külön szobrásziskola keletkezett, amelynek egyik első és leghíresebb alkotása a kikötőjében felállított kolosszális szobor. Kr. e. 222-ben egy földrengés romba döntötte Rodosz város falait és a kolosszális szobrot is.

Mikor a rómaiak a Kelet ellen harcolta, i. e. 200 óta Rodosz hű szövetségesük volt, amiért jutalmul Liciát és Kária déli részét kapta. Erről azonban 167-ben Kária legdélibb részét kivéve, le kellett mondaniuk. A sziget névleges önállóságát megtartotta Diocletianus császár korági, amidőn a provincia insularum középpontja lett. Később a bizánci császársághoz tartozott. 1309-ben elfoglalták a Johanniták, akiket róla rodoszi lovagoknak is neveztek. A lovagrend sokáig küzdött e birtokáért, de 1522-ben Szulejmán elvette tőlük.

A török uralom 1912-ig tartott, amikor is a Olaszország a Tripolis elleni háborúban elfoglalta, majd 1947-ben került a Görög Királysághoz.